Betűtípusok és felhasználási területeik

A betűtípus kiválasztása az egyik legfontosabb, amire oda kell figyelni a szerkesztés kezdetekor, mivel ezzel a kiadvány funkcionalitását is meghatározzuk. Itt kell megemlíteni, hogy nyelvi szempontból is kell alkalmazkodnia ahhoz a nyelvhez, mely számára készült. Nagy gondot okoznak például nyelvünknek a helytelenül magyarított betűtípusok, melyeket nem a megfelelő ékezetekkel és írásjelekkel terveztek. Ilyenek, az ő helyett alkalmazott ô -re, és az idézőjel „” helyett használt " " jelek. Ha egy szövegben több ábécéfajta fordul elő lehetőleg egy betűcsalád cirill, és latin tagjait használjuk a harmonikus összkép érdekében! Most következzenek, a legfontosabb csoportok, melyekbe a főbb betűfajták és felhasználási területek tartoznak.

Az antikvák a latin ábécé álló betűinek elnevezése, amiket a mindennapjaink során használunk. Két főbb csoportjukat különböztetjük meg, a lineáris-, és a klasszikus antikvákat. A lineáris antikvák vonalas állóbetűk, melyeknél a betűvonalak vastagsága egyenlő, és egyszerű formákból építkezik. Például az Arial betűcsalád tagjai tartoznak ide. Könnyen olvashatók, így gyakran használják tankönyvek szedésekor, gazdasági beszámolók, szakkönyvek, nagyobb betűmérettel szedve gyerekkönyvek kedvelt típusa. Reklámbetűként is prímán használható, mert nagy távolságból is könnyen olvasható. Nem túl jó érzelemközvetítő, mivel a mértani formák eléggé „hidegek”, így szépirodalmi művekhez kevéssé ajánlott.
Klasszikus antikvák, vagyis a talpas betűk csoportjába a Times, Garamond, Bookman betűtípusok tartoznak. Ez a betűcsoport is nagyon jól olvasható, különböző vonalvastagsága, érzelemközvetítőként is használhatóvá teszi. Irodalmi művek szedésénél, a jól olvasható a talpak miatti szemvezetés miatt is jó szolgálatot tesz. Terjedelmesebb szövegeknél ajánlott, mert kevésbé fárasztja a szemet, grafikailag általában lazább, szürke foltja tisztább. Ezeken, a főbb csoportokon kívül, a kézírás folyamatosságát utánzó betűtípusokat nevezzük kalligrafikus típusoknak. Az utolsó csoportba tartozó típusok, a dekoratív betűtípusok. Ezek általában valamilyen grafikai túlzással rendelkeznek, vagy grafikus elemek, szimbólumok, mértani formák és betűk kombinációjából állnak, mint például a lángoló-, vagy a csontokból kirakott betűk.
Felhasználási területüket tekintve a következő nagyobb csoportokra bonthatjuk a betűket. Reklámbetűknél az érdeklődés felkeltése a fő szempont. Ezt kiemeléssel, betűméret-növeléssel, színes nyomással, illetve különböző dísz- és reklámbetűkkel, valamint jól olvashatósággal lehet elérni. Nagy betűméret, túlzott vastagság vagy vékonyság, feltűnően gömbölyded vagy szögletes alak, dinamikus vonalvezetés és plasztikusság vonzzák leginkább az érdeklődők szemét, nem pedig egy agyonzsúfolt, sokféle betűtípusból összetákolt, átláthatatlan betűhalmaz. Különleges, exkluzív kiadvány készítésénél használjuk a díszbetűket. Ezek lehetnek szépírást utánzók, dinamikus kézírás után kitalált és direkt e célra tervezett különleges vonalvezetésűek is. Előfordulhat, hogy régi kiadványok szellemében alkotunk. Ilyenkor történeti típusokra van szükségünk. A régi típusok a kiadványnak különleges légkört adnak, de vigyázni kell, mert folyószöveget általában nem érdemes historizáló típussal szedni a nehéz olvashatósága miatt.
A piktogramokat tartalmazó betűtípusok ikonokat jelenítenek meg bizonyos területről vagy általánosságban. Prospektusok, ismertetők kedvelt elemei ezek a jelgyűjtemények. Nyilakat, csillagokat, földgömböt, telefont, stb. tartalmazva feleslegessé teszik a grafikai megmunkálást.
Sokszor kell több betűtípust egymás mellett megjelenítenünk. Ilyenkor egymáshoz illőket válasszunk ki, - klasszikus antikvák mellé lineáris antikvákat – mivel, előnytelen két azonos csoportba tartozó és egymástól nem eléggé elütő vagy jellemzői folytán egymáshoz nem illő betű keverése, mert azok nem emelik ki egymást. Az antikva és a kurzív jól kiegészítik egymást, nyugodtan keverhetjük őket. Kétfajta kurzív, vagy többféle díszbetű használata nem megengedhető. Az egyik betűnek mindenképp egyszerűnek kell lennie, hiszen a két dísz kioltja egymást, egyik sem érvényesül, s a lap képe zsúfolttá, kellemetlenné válik.