Fontos tipográfiai elemnek számít a kiemelés, hiszen segítségével a folyószövegtől különíthetünk el részeket, címeket. A kiemeléssel célunk többféle lehet, például a szöveget akarjuk tagolni, vagy az általunk fontosnak vélt információkat könnyen megtalálhatóvá tenni, csoportosítani. Nevek említésekor is gyakran emelünk ki, így az olvasói szem nem ugrik tovább.
A kurzív (dőlt) betűk alkalmazása nagyon elterjedt. Neveket, fontos szavakat, nyomatékos vagy nyomatékosítandó szövegrészeket szedünk kurzív típussal. A félkövér gyakori kiemelési forma. Jól hasznosíthatjuk, ha például tankönyvekben a tanuló dolgát akarjuk megkönnyíteni: míg a kurzív szöveg szinte csak olvasás közben emel ki, a félkövér betűk már messziről jeleznek az olvasó felé. Szövegegységek (fejezetcímek) elkülönítésekor is megfelelő. Az ember olvasmányai során gyakran húz alá fontos szavakat. A tervezők többféle vonalat (léniát) találtak ki kiemelésre, szövegtagolásra is. A kis kapitális kiemelési mód alkalmazása kicsit exkluzívabbá, különlegesebbé teheti kiadványunkat. Sok kiemelési mód esetén sokszínűbbé varázsolja a kiadványt. Személynevek kiemelésekor, fejezettagoláskor alkalmazzuk leggyakrabban. A nagybetűket is elég régóta használjuk kiemelésre, tulajdonképpen az egyik legegyszerűbb kiemelési mód ez. A gond viszont az, hogy sok helyet foglal el és megtöri a sorok dinamikáját, felbontja az egységes szövegképet, és az oldal képére sincs jótékony hatással. Azonban ha nem szövegközi kiemelésre, hanem fejezetcímek megjelölésére akarjuk használni, nagyon jó.
A ritkítás is elég kézenfekvő rendszer, hiszen az írógépektől a modern számítógépes szövegszerkesztőkig mindenhol találkozhatunk vele. Az oldal képét túlzott gyakorisága esetén szerencsétlenül rikítóvá, túl világossá, szétesővé teheti, ezért csak megfelelő környezetben és mértékkel tanácsos használni.
Jól elkülönülnek a tetszés szerinti kombinációs kiemelések például az egyszerre ritkított, félkövér, többször aláhúzott kurzív kis kapitálisok. Ám nagyon vigyázzunk: a sok kiemelés nem több kiemelés.
Áttekinthetőség végett pontokba is szedhetjük mondanivalónkat, elég sokrétűen: gondolatjel, számsor tagjai, pontok, rombuszok, egyéb geometriai formák, csillag, betűk, stb. segítségével. Elterjedt, hasznos kiemelési mód, főleg tudnivalók tömör összegyűjtésekor alkalmazzuk.
Az élőfej, élőláb néven is ismert kiemelési módot fejezetcímek, oldalszámok feltüntetésénél használjuk. Egységes képet adhat igényes kiadványoknak a (két) lénia között elhelyezett szöveg vagy szám, de figyeljünk arra is, hogy a túl nagy fejléc vagy lábléc eltereli az olvasó figyelmét, megszakítja az olvasást, hiszen „mindig beleütközünk a csíkba.” Az azonos és feleslegesen feltüntetett lábléc unalmas tud lenni, de sok fejezetből építkező könyvek, kézikönyvek esetében (vagy színdaraboknál a jelenetek jelölésekor) használata szinte elengedhetetlen.
Fejezetcímek elkülönítésénél, tankönyvekben a definíciók összefoglalásánál igen jó módszer, ha a kiemelendő szöveget elütő színű háttér elé helyezzük. Fekete-fehér nyomásnál lehet ez a szürke szín számos árnyalata, színes nyomásnál, pedig bármely jól elütő szín. Az árnyalatok 0-100%-os telítettségig lelhetők fel.
Jegyzeteinkben gyakran keretezzük be az el nem felejthető időpontokat, a nagy gondolatokat. Alkalmazhatjuk ezt a kiemelést nyomdaipari működésünk során is. Igen sokféle keretezéssel emelhetjük ki, például a tankönyvek összefoglaló részeit, vagy a meghívók szövegét. Akcidens nyomtatványokat (névjegykártya, meghívó, szórólap, stb.) díszes kerettel is szokás készíteni – ezek külön grafikai elemek. Keretezni szövegrész címét is lehet: hatásos, kellemes kiemelési mód.
Visszatérő színekkel, színkombinációkkal kiadványunk összképe sokkal egységesebbé tehető. Előfordulhat, hogy a folyószöveget szürkés árnyalattal szedjük, és a kiemelt részletet feketével nyomjuk – ez azonban kissé nehézkes, és talán nem is a legmegfelelőbb megoldás. Táblázatok, diagramok, adathalmazok esetében a tájékozódást, olvashatóságot is jelentősen megkönnyíthetjük különböző háttérszínek alkalmazásával. Annak ellenére, hogy lehetőségeink szinte korlátlanok, mégsem érdemes túlságosan sok színt használni. Az átlagos szemlélő számára 4-5 szín alkalmazása a legoptimálisabb.
Már a középkori kódexekben is kiemelésre szolgált az iniciálé. Nevek kezdőbetűit, bekezdések első szavának kezdőbetűjét írták, emelték ki így. A mai tipográfiában már nem annyira népszerű, de még mindig rengeteg könyvben van iniciálé. Fontos, hogy a szöveg betűtípusával összeegyeztethető típust válasszunk, de erre a célra megfelel maga a szövegbetű is nagyobb betűfokozatban.
Kiemelhetjük a megfelelő szavakat, ha grafikailag átalakítjuk őket. Ezt a módszert főleg plakátok készítésénél használhatjuk nagyon sokrétűen. A vizuális élményt kissé felfrissíti a betűknek ez a szabad kombinálása, és az olvasónak kellemes élményt szerezhet. Azonban vigyázzunk, ha túl sokat „facsarunk”, akkor már a nagy változatosság altatja el a kiadvány szemlélőjét vagy egyszerűen csak nehezen kezelhetővé, olvashatatlanná válik a szöveg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése